A május az év ötödik hónapja, 31 napos, a Gergely-naptár szerint. A népi kalendáriumban Pünkösd hava, Tavaszutó vagy Ígéret hava néven ismert, a tavasz kiteljesedésének és a természet újjászületésének ideje. A római hagyományban a termékenység istennőjéről, Maia Maiestasról nevezték el.

Legfontosabb hagyományok és jellemzők:

• Májusfa állítása: Május 1-jén (vagy pünkösdkor) a legények színes szalagokkal, virágokkal díszített fát állítottak a választott lány kapujába, ami a tavasz és a szerelem szimbóluma.
• Májusi ünnepek: A munka ünnepe (május 1.), a tűzoltók napja (Szent Flórián, május 4.), és a mentősök napja (május 10.).
• Fagyosszentek: Pongrác, Szervác, Bonifác (május 12-14.), akikhez a népi időjárás-előrejelzés hirtelen lehűlést társít.

• Népi mondás: "A májusi eső aranyat ér" – utalva a növények fejlődéséhez szükséges csapadék fontosságára.

A május hónapot a régi magyar katolikus naptár szerint pünkösdnek, a régi székely-magyar naptár szerint pedig ígéret havának nevezik. Rengeteg népi jóslás, hagyomány kapcsolódik a hónaphoz. Válogatás a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményéből.

A május sokak szerint az év legszebb hónapja. A természet megújul, zöldbe, virágba öltöznek a fák, az éjszakák a madarak énekétől hangosak, mindenhol az élet eleven lüktetését érzi, aki él. Az ókori Rómában ekkor volt a virágok istennőjének (Florália) és a Föld termékenysége istennőjének (Maja), később (a második évszázadban) Vénusznak, a szerelem istennőjének és Bacchusnak, a szőlő és bor istenének ünnepe.

Az ébredő természet üde, friss növényeit ugyanis az időjárás veszélyei fenyegetik. A hónap folyamán a sarkvidéki hideg légtömegek még betörhetnek a Kárpát-medencébe, hirtelen fagyot hozva, amelyek az egész év termését tönkretehetik, míg a hónap végén akár 30 fok közelébe is juthat a hőmérséklet. Így nálunk az ünnepekhez mindig aggodalmak is társultak, s a hónap nevezetes napjait az időjárásra vonatkozó népi megfigyelések is jellemzik.

Vannak általános – a hónap egészére vonatkozó s bizonyos napokra jellemző – tapasztalatok, amelyeket a várható terméssel való összefüggésben említenek. Az évente megjelenő kalendáriumokban olvashatták a gazdák a termésre vonatkozó, nemegyszer rigmusba szedett jóslásokat:

"Május ha sok felleget,
Nem küld nagyon hideget,
Vagy rekkenő meleget,
Bort, búzát várj eleget."

A konkrét napokhoz fűződő népi megfigyeléseket azonban nem érdemes túl szigorúan, ahhoz a naphoz kötötten értelmezni, mivel az 1582-es naptárreform előtti és a ma érvényes Gergely naptár közötti eltérés miatt 10 nappal eltolódtak a dátumok. Nevezetes napokat a hónap közepétől jegyeztek: május 12. (Pongrác, Szervác, Bonifác), május 15. (Zsófia) május 25. (Orbán) és május 31. pünkösd napjához kötődően.

Sok bort hoz a három ác,
Pongrác, Szervác, Bonifác,
Ha felhőt egyiken se látsz.
Ha megharagszik, fagyot ráz
Szervác, Pongrác, Bonifác,
Hogy a szőlő el ne fagyjon,
Füstöljenek kendtök!

De hideget és fagyot Zsófia – a női fagyosszent – is hozhatott a néphagyomány szerint, sőt akár hidegebbet, mint a férfiaké. Napja a gazdasági élet szempontjából is fontos volt: ekkor választották el a bárányokat a juhokat tartó gazdák, utána kezdődhetett meg a fejés. Máshol ez volt a kender és a len vetőnapja. Azért kellett ezen a napon vetni a hagyomány szerint, hogy a szára olyan hosszúra nőjön, mint a szent haja.

A jó termés feltétele az "aranyat érő májusi eső" volt. Szokás volt egyes helyeken, hogy ilyenkor a lányok kibontott hajjal kiálltak az udvarra, hogy megszépüljenek az esőben, és hosszúra nőjön a hajuk. Közben mondogatták:

Ess, eső, ess,
Holnap délig ess!
Zab szaporodjék,
búza bokrosodjék
Az én hajam olyan legyen,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!

(Forrás: Wikipedia; Agroinform.hu; fotók: Google Képkereső)