Június 2-8-ig
Történtek...
Június első keddje – A szenvedélyek napja - Mindennapi szenvedélyeink
"Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nem csak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!"
(Váci Mihály)
Egyhangú mindennapjainkban gyakran érezzük úgy, hogy minden szürke, örömtelen és unalmas. Fel sem merül bennünk, hogy egy szűk résen át szemlélődünk, onnan figyeljük a világot, ahelyett, hogy szélesre tárnánk az előttünk álló ablakot, és máris kitágulna látóterünk, meglátnánk a végtelenül sok szépet, a csodákat, élményeket, színeket, illatokat. Aztán történik valami, hatalmába kerít bennünket egy intenzív erő, egy mindent elsöprő érzelem, mely ledönti azokat a falakat, amelyeket a testünk-lelkünk védelmére építettünk. Ez az érzelem a szenvedély, mely értelmesebbé képes tenni életünket, noha többször ijesztő is tud lenni, mert amikor megjelenik, mindent összetörhet, ami az útjába kerül. Vannak, akik elhárítják maguktól ezt a veszélyt, inkább gondozzák a házat, mely belülről már rogyadozik, míg mások gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, remélve, hogy az rombolja le napi korlátjaikat.
Akkor mi is a szenvedély? Lehet, hogy bűn vagy inkább forró fellobbanás? A szenvedély erős érzés vagy vágy, melyet leggyakrabban a szerelemhez társítunk, holott más dolgok iránt is lehet így érezni: hobbi, érdeklődés, elfoglaltság, valamilyen ügy. Jelentős hajtóerő, segíthet megtalálni életcélunkat, boldogabbá és teljesebbé tehet bennünket, mi több, még az egészséget is javíthatja. Olyan személyes ügy, amelyet kihívásként élünk meg, amely megéri az erőfeszítést, tárgya lehet anyagi dolog, de szólhat kapcsolatról, ha megtaláljuk azt, ami számunkra fontos, amivel tudunk azonosulni. Vannak, akik úgy vélik, magasabb szinteken kell megélni és átváltoztatni magunkban, mivel a vágyat végzetes érzések feszítik, melyek az igazság és a tudás megismeréséhez is vezethetnek. A keleti szemlélet szerint az ember vágynélküliséggel, vágymentességgel tudja elérni a valódi boldogságot, mert a lét egyenlő a szenvedéssel (pl. idegességet, csalódást, elégedetlenséget okoz), minden szenvedést a dolgok utáni szenvedélyes vágyódás idéz elő. A nyugati világban ezzel szemben az az uralkodó nézet, hogy a vágyak varázsolják az életet színessé és élvezhetővé, ezek motiválnak nagy erőfeszítésekre, tesznek képessé jelentős eredményekre — "még a viszontagságok és szenvedések közepette is képesek legyünk örülni" (János 10,10). Gondoljunk csak azokra az alkotókra, akik rendkívülit teremtettek, őket elemi erejű vágy hajtotta, melynek engedelmeskedtek, és megvalósították műveiket.
Ez akkor igaz, ha tudjuk, a szenvedélyes ember egyfajta szenvedést is megél, hiszen a szenvedély és a szenvedés egy szóból ered: a passion jelenti a szenvedélyt, míg a passio a szenvedést. Jellegzetesen igaz ez akkor, ha a szenvedélyes ember passzív kiszolgáltatottá, a szenvedélye rabjává válik, elveszíti uralmát érzelmei, vágyai felett. Vágyaink tehát valóban lehetnek szárnyak, melyek óriási erejükkel átrepítenek az akadályokon, de lehetnek börtönfalak, melyek fojtogatni kezdenek, ha mértéktelenné válnak, és szenvedélyekké, függőségekké nővik ki magukat. A függőségek általában pótlékok, valamilyen űrt töltenek be, hiányosságokat kompenzálnak. Szerepük, hogy valamilyen módon megmentsék a függőt a valóságtól, segítenek átmenetileg szembenézni a gyötrelmet okozó problémával, úgy, hogy látszólag normális segítséget nyújtanak. A függőség fogház, megfosztja az embert a szabadságától, rabszolgává teszi, akitől vagy amitől függ, legyen ez egy személy, valamilyen anyag, cselekvés vagy bármi más.
Szenvedély nélkül persze lehet élni, de nem érdemes, vallják egyesek. Szerintük a lelkesedést még akkor is érdemes vállalni, ha szenvedés forrása, mert nélküle a kapcsolat sótlan, míg vele teljes, csodálatos és gyönyörű. Kierkegaard szerint a szenvedély nélküli élet egy "mint-ha" létet eredményez. A rajongó emberek aktívabbak, előnyük származik belőle, hiszen vágyódásuk örömmel, jó érzéssel tölti el őket, és hajlamossá teszi arra, hogy jelentős mennyiségű időt és energiát fordítsanak rá, létezésüket megtölti élettel. Bennük olyan, szenvedélyeket irányító energiák működnek, amelyek áramlásban tartják őket, alkotásra késztetnek, arra ösztönöznek, hogy még mélyebben belemélyedjenek az aktuális témába, még többet tanuljanak valamiről, még jobbá kívánjanak válni abban, amit csinálnak.
A szenvedélyt nem tanácsos elfojtani, mert kísértetként visszajár, jobb felismerni, megszelídíteni, szolgálatunkba állítani.
Emberi létünk leegyszerűsítve három kulcsfontosságú terület köré szerveződik: 1. magánélet (párkapcsolat, családi kör), 2. szabadidős tevékenységek, 3. egzisztenciális, megélhetési elfoglaltságok (munka/alkotás). Ha e három terület között optimális az egyensúly, nyugalmi állapotban vagyunk. Ez a harmónia teszi lehetővé a szükség szerinti rugalmas változtatást, fenntartani az egyensúlyt a magánélet, a munka és a hobbi között. Veszélyes állapot akkor alakul ki, ha valamelyik terület nem működik jól, és ezért egyensúlyvesztés, arányeltolódás alakul ki. Ilyenkor az egyik tevékenység túlsúlyba kerül, és a másik, "sérült" területről energia vándorol el a másik irányba. A harmonikus állapot sérülése hosszú távú agyi változásokat okoz az agy stresszért, öröm- és jutalomérzet kialakulásáért, illetve az önkontrollért felelős részében. Az agyunk jutalmazási rendszere úgy működik, hogy örömöt idéz elő az, amikor valamilyen pozitív hétköznapi esemény történik velünk. Például testmozgás, családdal/baráttal való időtöltés, finom étel elfogyasztása. Ez ösztönöz arra bennünket, hogy újra és újra megismételjük ezeket a dolgokat, hiszen akkor ismételten tapasztalni fogjuk ugyanazt a pozitív érzést. A baj akkor kezdődik, ha egy bizonyos anyag vagy tevékenység átveszi a pozitív érzést előidéző dolog szerepét, és fokozza a késztetést arra, hogy az egyén egyre többet fogyasszon, vagy egyre többször ismételjen meg valamit ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje, mint előző alkalommal. Eközben az illetőnek egyre kevésbé szerez ugyanolyan jutalmazó érzést, mint korábban, függőség alakul ki, miközben a függőség tárgyának hanyagolása kellemetlen elvonási tüneteket eredményezhet. Gyakran érzi úgy, hogy már csak azért kell megismételnie valamit (szerhasználatot, elfoglaltságot), hogy a megvonásból adódó panaszokat elkerülje, és "normálisan" érezze magát. Ennek folytán a szenvedély különös természetű dolog, melynek van pozitív és negatív oldala is. A harmonikus szenvedély olyan pozitív, kontrollált cselekvés, amikor mi választjuk meg a szenvedély tárgyát, a mi kezünkben van az irányítás. Ilyenkor serkenti a cselekvést, és nagyobb aktivitásra késztet, mégpedig úgy, hogy beépül a személyiségünkbe, energiát mozgat meg bennünk, lendületet ad nekünk, elégedettebbek leszünk az életünkkel, boldogabbnak valljuk magunkat.
Más a helyzet az úgynevezett megszállott szenvedéllyel, az már inkább negatív előjelű. Ide a függőségek tartoznak: amikor az ember leküzdhetetlen vágyat érez bizonyos cselekvés, például az ivás vagy a kábítószer-használat iránt, azt nem tudja kontroll alá helyezni, mivel maga a kényszerítés vezérli.
Végül is, ha több szenvedélyességet szeretnénk vinni szürke hétköznapjainkba, megszívlelendő T. Seelig tanácsa: "Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik kétségbeesetten keresnek magukban valamit, amitől azt remélik, hogy majd szenvedélyesen ösztönözni fogja őket. Láthatóan nem tudják, hogy a legtöbbünknél a cselekvés vezet a szenvedélyhez, nem pedig fordítva."
Június 4.
TRIANONI BÉKE
A trianoni béke vagy békeszerződés (egyes körökbenː trianoni békediktátum) a történelmi Magyarország I. világháború utáni fölosztását rögzítette a nemzetközi jog számára értelmezhető dokumentumban, a Párizs környéki békeszerződések egyik elemeként.
A békekötés meghatározta Magyarország új határait, azok között megszüntette az ország közvetlen katonai fenyegetettségét és sok kis multinacionális állam létrejöttét véglegesítette az Osztrák–Magyar Monarchia területén. Az eseménynek meghatározó gazdasági és kulturális hatásai lettek.
A trianoni békeszerződésre emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
Etnikai előzmények és ellentétek az újkori Magyarországon
A Kárpát-medence mindig is többnemzetiségű terület volt, de a magyar etnikum erőteljes visszaszorulását a Mohácsi vész, és azt követően a török háborúk okozták. Utána a XVIII. századi benépesítés részben azokkal az etnikumokkal történt, amelyek Trianon után saját nemzetállamokba szerveződtek, ill. Kárpát-medencén kívüli nemzetállamaikhoz csatlakoztak: románok vándoroltak be Erdélybe, szerbek a Délvidékre, németek a Dunántúlra, így a mai Burgenlandba. Az északi szlávok, a mai szlovákok, és a kárpátaljai ruszinok ősei őshonosok voltak, ugyanakkor szláv népességmozgással mind a középkor, mind a Mohács utáni újkor során szintén számolni kell. Így alakult ki a történelmi Magyarországnak az az etnikai térképe, amit Teleki Pál Trianon kapcsán gyakran hivatkozott etnikai térképe is tartalmaz.
Gróf Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres "vörös térkép"-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról. A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség, nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták
Magyarok, Németek, Tótok, Ruszinok, Románok, Horvátok
A szerződés magyar aláírói Benárd Ágost küldöttségvezető (balra, cilinderrel a kezében) és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár (jobbra, fedetlen fővel) távoznak az aláírás után
La galerie des Cotelle – az 52 méter hosszú és 7 méter széles terem, ahol az aláírás megtörtént
(Részletesebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9ke)
Június 4.
Az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Az ENSZ 1982-ben rendkívüli ülésének témája az volt, hogy lehetne a háborús gyermekáldozatok számát csökkenteni. Ennek emléke ez a világnap, amelynek már nem csak a háború a témája. Ezen a napon azokra figyelünk, akik a munkájukkal a gyermekekért küzdenek.
Az, hogy mi tartozik erőszak fogalmába, nehéz meghatározni. A köztudatban a gyermek fizikai bántalmazására, szexuális molesztálására gondolnak, de az érzelmi elhanyagolás és a gyermek szeme láttára történő erőszakos magatartás is ide értendő. Figyelmet kell arra is fordítani, ha a gyermekek egymást bántalmazzák, a háttérben az is állhat, hogy az elkövetőt is bántalmazhatták.
Az erőszak teljes megszüntetésétől még nagyon messze vagyunk, hiszen sokszor nem is derül fény az esetekre. Ennek oka, hogy a családtagok elszigetelik a gyermeket a támogató közegtől. Az ártatlan gyermekek sokszor nem is tudják, hogy bajban vannak, ezért nem is kérnek segítséget, vagy ha mégis hangot adnának a helyzetükről, nem tudják kihez fordulhatnak. Valamint az emberek nem is szeretnének a családok magán ügyeibe bele avatkozni.
Kik a bántalmazók?
A statisztikák szerint az esetek 80%-ában a családon belüli erőszak teszi ki a gyermekbántalmazásokat (ezen belül 41% a vérszerinti apa, a 39%-ban a vérszerinti anya a bántalmazó) 20%-ában pedig nevelőszülők, nagyszülők, testvérek vagy egyéb rokonok.
Országunkban évente körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében, de ennél jóval többen szenvednek el erőszakos viselkedést. Fokozottan veszélyeztetettek a fiúgyermekek, a fogyatékkal élők, a csecsemők és a háromévesnél fiatalabb gyermekek.
Június 5.
Környezetvédelmi világnap
1972. június 5-től 16-ig tartották Stockholmban az ENSZ első, "Ember és bioszféra" címet viselő környezetvédelmi világkonferenciáját. A világszervezet közgyűlése a konferencia javaslatára még abban az évben határozatában nemzetközi környezetvédelmi világnappá nyilvánította a tanácskozás kezdőnapját, június 5-ét. A világnap központi rendezvényeit minden évben más országban és témában tartják.
Céljai
A környezetvédelmi világnap célja széles körben felhívni a figyelmet a környezetszennyezés következményeire, elősegíteni az együtt gondolkodást és a közös cselekvést, terjeszteni a fenntartható fejlődés eszméjét. Ehhez kapcsolódó fő konkrét célkitűzések:
- energiatakarékosság, a helyi erőforrások minél szélesebb körű felhasználása
- a megújuló természeti források hasznosítása
- a szemét- és hulladékképződés csökkentése
- a környezetszennyezés megelőzése.
(Részletesebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6rnyezetv%C3%A9delmi_vil%C3%A1gnap)
Június 6.
1827. Megtartották az első lóversenyt Pesten
Széchenyi István egyik "újítása", hogy Pesten is elindulnak a lóversenyek. Az első versenynaphoz az új lovaglóiskola megnyitása kapcsolódott. Éveken át előzetes felhívást, szabályzatot, versenyprogramot, majd az eredményeket summázó füzetet adott, illetve adatott ki, 1828-ban pedig megírta e szakma hazai alapművét. A Lovakrul címmel megjelentetett könyvet Hunyady gróf emlékének ajánlotta, aki ürményi birtokán már 1814-ben lóversenyt rendezett.
Június első szombatja: A lakáskultúra napja
A lakáskultúra világnapjának ötletgazdája a FENA, az Európai Bútorkereskedők Szövetsége. Magyarország 1994-ben csatlakozott a szövetséghez, a világnap célja az otthonok korszerűvé, kényelmessé tétele.
A lakás berendezése azonban nem csak praktikus célokat követ. A lakás stílusa, térhasználata, színei, bútorai a tulajdonosok egyéniségét tükrözik. A lakáskultúra világnapja felhívja a figyelmet a családi otthon tudatos, a minőségi életet szolgáló alakítására.
Június 8.
Az óceánok világnapja
1992 óta ezen a napon az óceánok és tengerek fontosságára hívja fel a figyelmet egyre több szervezet és kutató. De miért is fontos, hogy Földünk vizeit óvjuk és megfelelő minőségben fenntartsuk? A világnap alkalmából most összegyűjtöttük, hogy miért is kulcsfontosságúak az óceánok és tengerek az emberiség és a Föld számára.
Az óceánok és tengerek Földünk több mint 70%-át fedik le, és számos tekintetben elengedhetetlenek a földi élethez. Táplálékkal szolgálnak számunkra, szabályozzák a bolygó hőmérsékletét és nem utolsó sorban a bennük élő fotoszintetizáló növények révén oxigént termelnek számunkra. Mindemellett gazdasági és turisztikai szempontokból is hozzájárulnak mindennapi életünkhöz. Alig pár száz éve kizárólag az óceánok és tengerek biztosítottak lehetőséget arra, hogy a Föld különböző pontjaira eljuthassunk, és a globális áruforgalom legnagyobb hányadát ma is a tengereken keresztül bonyolítják.
Miért is olyan fontosak Földünk vizei?
Az egyik talán legfontosabb tényező az óceánokkal kapcsolatban, hogy oxigént termelnek. Az emberek számára létfontosságú a levegő megfelelő oxigénszintje, arra azonban nem is gondolnánk, hogy milyen mértékben járulnak hozzá Földünk vizei ennek termeléséhez. Az óceánokban és tengerekben rengeteg növény és plankton található, melyek fotoszintézissel nagy mennyiségű oxigént juttatnak vissza a levegőbe, ezzel biztosítják az oxigénellátásunk majdnem felét.
Ez azonban nem minden. A Föld nagy részét beborító víztömegek az éghajlat alakításához és stabilitásához is hozzájárulnak. Az óceánok a Napból érkező sugárzás szinte 100%-át elnyelik, ez az energiatömeg pedig az áramlatoknak köszönhetően mozog a Földön, így szabályozza annak hőmérsékletét. Vizeink nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a szárazföldi területeken megfelelő hőmérséklet alakuljon ki, amely elengedhetetlen az emberi élet fennmaradásához. A hideg és meleg áramlatok, valamint a víz párolgásából kialakuló esőfelhők, illetve az ezekből lehulló csapadék lehetővé teszi a növénytermesztést, a megfelelő aratási és vetési szezonok kialakulását és az ökoszisztéma optimális működését.
Az óceánok emellett több szempontból hozzájárulnak táplálkozásunkhoz és gazdaságunkhoz is. Élőviláguk több nemzeti konyha alapvető alapanyagát garantálja, teret nyújtanak a halászatra és arra is, hogy termékeket szállítsunk kontinensek között. Emellett a stabil éghajlati feltételek révén azt is biztosítják, hogy a szárazföldön termő növények és állatok megfelelő mennyiségű vízhez juthassanak. Az óceánok és tengerek nélkül nem tudnánk úgy folytatni mindennapi életvitelünket, ahogy azt megszoktuk az elmúlt évszázadokban. Nemcsak alapvető élelmiszereink vesznének el, de annak lehetősége is, hogy nagy mennyiségű árut vízi útvonalakon szállítsunk.
Miért kell megvédenünk óceánjainkat?
A felsorolt létfontosságú tényezők mellett az óceánok és tengerek jóllétünkért is felelősek. Közelükben pihenhetünk, hullámzásuk nyugtató hatással lehet ránk, mindemellett pedig rengeteg sport is kötődik hozzájuk. Az elmúlt évtizedekben azonban elhanyagoltuk vizeink védelmét. Az óceánokon szemétszigetek sokaságai jelentek meg, olajkiömlések rongálták meg élővilágát, az emberiség által okozott globális felmelegedés pedig megzavarta az óceáni áramlatok megfelelő működését.
Talán meglepőnek tűnhet, de még egy olyan országból is hozzájárulhatunk az óceánok és tengerek rongálásához, amely se tenger-, se óceánparttal nem rendelkezik. A nem fenntartható szokásainkkal globális szinten mi is okozhatunk károkat.
A vizekbe jutó műanyaghulladék, a felmelegedést okozó üvegházhatású gázok, a túlhalászás és a felelőtlen vállalati hozzáállás mind árthat az óceánok és tengerek ökoszisztémájának. Fontos, hogy odafigyeljünk, milyen vállalatokat és vállalkozásokat támogatunk, hogyan gyűjtjük műanyaghulladékunkat és hogy milyen forrásból vásárolunk tengeri és óceáni élelmiszereket. Ezekkel az egyszerű, kis odafigyelést igénylő lépésekkel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Földünk vizei minél tovább megfelelő minőségben fennmaradjanak.
(Források: Ocean Conservation Trust, UN Environment Programme, National Ocean Service)
(Forrás: www.ezenanapon.hu; Wikipedia, fotók: Google Képkereső)