Március 9-15-ig 

Történtek...

Március 11.

1991. Szeles Mónika lett az első számú teniszezőnő a világon. Ezzel befejeződött Steffi Graf 186 hétig tartó világelsősége, aki 1990-1992 között volt a világ egyik legjobb női játékosa. 1993-ban abba kellett hagynia a sportot, miután április 30-án egy Steffi Graf-rajongó a teniszpályán hátba szúrta.  Szeles Mónika vagy nemzetközileg is ismert nevén Monica Seles a legsikeresebb magyar teniszező: kilenc Grand Slam-győzelmet aratott, 1990-ben a francia Roland Garros legfiatalabb győztese lett. Négyszer nyerte meg az Australian Opent (1991, 1992, 1993, 1996), háromszor a Roland Garrost (1990, 1991, 1992) és kétszer a US Opent (1991, 1992). Szerzett olimpiai bronzérmet (a 2000-es olimpián csak Venus Williamstől szenvedett csak vereséget), háromszor volt világbajnok, háromszoros Fed-kupa-győztes és nyert Hopman-kupát is. A magyar származású, jugoszláviai, majd amerikai teniszezőnő, aki 2007 tavaszán a magyar állampolgárságot is felvette. 

Március 14.

1885. Erkel Ferenc: István király c. operájának ősbemutatója volt az Operában. A négyfelvonásos operát eredetileg a Magyar Királyi Operaház megnyitására rendelték az akkor már idős Erkeltől, de valószínűsíthetően a szövegkönyvön végzett igen gondos utómunkálatok és az átlagosnál reprezentatívabb kiállítás kivitelezése okán a darab csak egy fél évvel később került bemutatásra.

Az István király librettóját Váradi Antal írta Dobsa Lajos jogász, színész, drámaíró Első István király című drámája alapján. A zenei élet Somfai László tanulmánya nyomán – amely az ún. "Erkel zeneszerzői műhelyről" íródott – elkönyvelte ezt a dalművet egy olyan alkotásnak, amely nem Erkel Ferenc, hanem nagyobbrészt legnagyobb fia, Erkel Gyula műve, hiszen a partitúra teljes egészében az ő keze vonásával íródott. Ezt a feltételezést megerősítette a partitúra és az Erkel Ferenc által írt vázlatkönyv közti számos különbség is. Emiatt az operát – anélkül, hogy azt bárki hallhatta volna – "meglehetősen egyenetlenre sikerült, részletekből összeállított darab"-nak aposztrofálták, "kiváló és unalmas zenei részletekkel". Nem is tekintették tisztán Erkel Ferenc-operának, társszerzős darabként könyvelték el. Az újabb hangfelvételek és előadások mást mutatnak. Az első CD-felvétel karmestere, Mossóczy Vilmos megállapítása szerint a vázlatkönyv és a partitúra közti különbségek felszínesek, nem koncepcionális jellegűek. Az újkori előadásokon – még a rövidítetteken is – kitűnt, hogy az opera a Bánkra és a Hunyadira jellemző kvalitást testesít meg, a teljes előadások pedig bemutatták, hogy arányainak mesteri volta és szövegkönyvének költőisége bizonyos tekintetben föléjük is emeli.

1924. Genfben aláírták a Magyarország pénzügyi helyreállítását célzó 250 millió aranykorona Népszövetségi kölcsönre vonatkozó egyezményt.

1948. Az 1848-as forradalom 100. évfordulóján először osztották ki a Kossuth-díjat. Az első díjakat 1948. március 14-én adták át az ország legkiválóbb tudósainak, művészeinek, ipari munkásainak, földműveseinek, akik hozzájárultak az ország újjáépítésének sikeréhez. A díj mellé az akkoriban igen tetemesnek mondható 20 ezer forint járt. A politikusok egyidejűleg létrehoztak maguknak egy hasonló nevű, pénzjutalommal ugyan nem járó, de még rangosabb kitüntetést, a Kossuth-érdemrendet, ami azonban 1953-ban megszűnt.

Az első alkalommal 110 kitüntetett között volt Bajor Gizi, Fejér Lipót, Déry Tibor, Füst Milán, Kovács Margit, Lukács György, Molnár Erik, Nagy Lajos, Somlay Artúr és Szent-Györgyi Albert. Posztumusz-díjat kapott többek között Bartók Béla, Derkovits Gyula és József Attila.

A díjat 1963-ig évente osztották, 1965-től április 4. alkalmából már csak a tudomány és kultúra jeles képviselőinek ítélték oda.

1966-tól változott a Kossuth-díj adományozásának rendje: három évenként ítélték oda az arra érdemeseknek, ettől csak 1975-ben tértek el, amikor a felszabadulás 30. évfordulója alkalmából adományoztak díjat.
1990 óta ismét évente egyszer, s ismét március 15-én adják át a Magyar Köztársaság legrangosabb díját. A Széchenyi-díj 1990-es megalapítása óta a Kossuth-díjat a kiemelkedő, nemzetközileg is elismert kulturális és művészeti tevékenységért adják. A két díj egyenrangú.
A díjra javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A testületek tagjait és vezetőit - együttműködve tudományos és művészeti szervezetekkel - a kormány bízza meg. A díj megosztva is adományozható közösen létrehozott alkotás esetén.
A díjakat a köztársasági elnök adja át március 15-én. A címet a köztársasági elnök megvonhatja attól, aki arra érdemtelenné vált.
Az alapításkor a pénzdíjat babérkoszorú kísérte, 1991-től egy Kossuth Lajos alakját formázó kisplasztikai alkotás jár vele. A szobor talapzata 255 milliméter magas, 40 milliméter átmérőjű rézből készült henger, amelynek a 89 milliméter magas szobrot tartó felső része aranyozott, az alsó és az oklevéltartó része ezüstözött.
Az idők során többször változott a díjjal járó juttatás nagysága, 1955-ben 50 ezer, 1964-ben 100 ezer forintra emelték a húszezres induló összeget. 1976-1984 között egységesítették a fokozatokat és 80 ezer forint lett a jutalom, ez aztán 1985-től a rendszerváltásig 200 ezer forintra nőtt. A rendszerváltozás után a Kossuth- és Széchenyi-díjról szóló törvény kimondja, hogy a díjjal járó jutalom összege a bérből és a fizetésből élők előző évi - a Központi Statisztikai Hivatal által számított - országos szintű nettó nominál átlagkeresetének ötszöröse kell hogy legyen.

Március 15.

Nemzeti ünnep az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 177. évfordulójának emlékére: Pesten győzött a forradalom. A modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja.

Az 1848. március 15-i forradalom célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Március 15. jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

A bécsi forradalom hírére a Pilvax kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk szerveznek érvényt a sajtószabadságnak. Alig néhányan indultak el Landerer Lajos és Heckenas Gusztáv nyomdájához, ahol cenzúra nélkül kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti Dal-t. Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol már több tízezer ember jelent meg. Itt felolvasták a 12 pontot és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a forradalom. Az összegyűlt tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották.

1848. A pesti nép követelésére a Nemzeti Színházban bemutatták Katona József: Bánk bánját. A Nemzeti Színház akkor alig valamivel több, mint tíz esztendeje állt a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. Jórészt közadakozásból emelték és már maga a létezése is a magyar nemzeti függetlenséget, a magyar nyelv és a nemzeti kultúra erejét jelképezte. Elég sokáig mind a prózai, mind a zenés színjátszás otthona volt, ami bizony súrlódásokat is okozott a két ágazat között. Csak több évtized elteltével épülhetett fel először a zenés népszínmű otthona, a Népszínház (1875), majd az Operaház (1884).

1957. Először jelent meg az Élet és Irodalom c. irodalmi és politikai hetilap. A nyomtatott lapszám minden pénteken, 24 nagyméretű oldalon jelenik meg, cikkei online is azonnal elérhetők az előfizetők számára.

A 21. század első évtizedeiben politikai alapállását tekintve liberálisnak mondható: olyan eszmék mellett kötelezte el magát, mint az egyén szuverenitása az állammal szemben, a kisebbségek, a másság, a szabadságjogok védelme. Publicisztikájában tájékoztat és elemzéseket ad a közélet fontos történéseiről, másrészt teret ad kortárs irodalmi művek nyilvánosságra kerüléséhez, kritikáival pedig ismerteti és értékeli az újabb alkotásokat a művészet számos területéről.

Indulása

Az Élet és Irodalom első száma 1957. március 15-én jelent meg. Előzménye az Irodalmi Újság volt, mely a Magyar Írószövetség lapjaként tevékeny szerepet játszott az 1956-os forradalom előkészítésében. A politikai vezetésnek 1957 tavaszán a konszolidációhoz szüksége volt az értelmiség, és azon belül az írók egy részének megnyerésére. "Néhányan kommunisták és a kommunistákhoz sorolható pártonkívüliek…a párthoz fordultunk egy irodalmi lap engedélyezése iránt. A Kállai Gyula és Kádár János elvtársakkal való megbeszélések után így kaptunk engedélyt" – írta később a főszerkesztőnek kinevezett kommunista Bölöni György. Helyette 1957 szeptemberétől Mesterházi Lajos irányította a lapot mint felelős szerkesztő, Bölöni György ugyanis a PEN Clubnál képviselte az országot.[3] Korábban mellőzött írók, költők is lehetőséget kaptak a megszólalásra, de természetesen a hatalom ellenőrzése mellett. Az első szám 69 540 példányban jelent meg, sikerét többek között Németh László, Heltai Jenő, Fodor József és Szabó Lőrinc írásai garantálták. A kéthetente, majd november 1-től már hetente jelentkező újság rendkívül baloldalinak számított, így többen megtagadták közreműködésüket a lapban, a nehéz megélhetési körülmények ellenére is. Beceneve – az ÉS – is korabeli szóviccből származik: hiányzik belőle mind az élet, mind az irodalom – mi van benne? Az ÉS.

1971. Először működött sikeresen csevegőszoba (chatroom) az interneten. 

• Kezdeti cél: Eredetileg a Nixon-adminisztráció bér- és árstabilizációs törekvéseinek segítésére, 10 regionális iroda közötti kommunikációra használták.
• Működése: A felhasználók teletype terminálokon, telefonvonalakon keresztül kapcsolódtak egy központi számítógéphez, és a csevegés szövege azonnal megjelent a többi résztvevő számára.
• Korábbi/későbbi rendszerek: Bár az EMISARI volt az egyik első, a 1973-ban megjelent, szintén a PLATO rendszeren alapuló Talkomatic vált ismertebbé, mint az első "igazi" többfelhasználós csevegőszoba. Wikipedia +3

Ez a fejlesztés kulcsfontosságú lépés volt az online közösségek és az azonnali üzenetküldés (instant messaging) kialakulásában.

1990. A Magyar sajtó napja. A demokratikus átmenet részeként alapították a szabad sajtó és a polgári sajtó ünneplésére. Ezen a napon az 1848-as forradalomra emlékezünk, amikor Landerer és Heckenast nyomdájában kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt, ezzel szimbolizálva a cenzúra eltörlését és a sajtószabadság születését. 

Fogyasztóvédelmi világnap. 1983 óta ünneplik világszerte. John F. Kennedy amerikai elnök 1962. március 15-én hirdetett ki egy történelmi fontosságú nyilatkozatot, amelyben a négy alapvető fogyasztói jogot (jog a biztonsághoz, az információhoz, a választáshoz és a képviselethez) foglalta össze. Az évek során ezek száma nyolcra növekedett (meghallgatás, kártérítés, oktatás, egészséges környezet), ezek alapján alakította ki működését a Fogyasztóvédelmi Világszervezet (Consumers International, CI), illetve az egyes országok saját fogyasztóvédelmi hivatalai is.

A világnapot az 1980-as évek óta egyre több országban ünneplik, a fogyasztóvédelem és a fogyasztói jogok témája mellett minden évben egy-egy téma köré szervezik az ünnepnaphoz kapcsolódó kampányt és rendezvényeket.

(Forrás: www.ezenanapon.hu; https://unnepnapok.com/vilagnapok.hu; Wikipedia, Youtube; fotók: Google Képkereső)