Augusztus 18-24-ig
Történtek...
1926. augusztus 18.
Magyar kezdeményezésre Budapesten rendezték az első úszó Európa-bajnokságot.
Augusztus 20.
Magyarország nemzeti ünnepe és hivatalos állami ünnepe az államalapítás és az államalapító I. (Szent) István király emlékére. A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik – Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott – főünnepe.
1083. Szent István király és a keresztény magyar államalapítás ünnepe
I. László a székesfehérvári bazilikában szentté avatta az 1038-ban meghalt I. István király relikviáit. Ennek emlékére ünnepeljük Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Szent Istvánnal egyidőben szentté avatták Gellért püspököt is. Ez alkalomból I. László kiengedte Salamont a börtönből, aki IV Henrik német-római császárhoz utazott Regensburgba. Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. 1342-től, Nagy Lajos uralkodásától kezdve Szent István ünnepének napja, a keresztény magyar államalapítás emléknapja, a legősibb magyar ünnep egyházi ünnep volt. 1771-ben Mária Terézia nemzeti ünnepként felvetette a naptárakba. Elhozatta a Szent Jobbot Bécsbe, majd Budára, amelyet ettől kezdve minden évben körmenetben vittek végig a városon. 1891-ben Ferenc József az ünnepet munkaszüneti nappá nyilvánította.
Forrás: Szent István felajánlja Magyarországot Szűz Máriának (Benczúr Gyula festménye)
A hivatalos ünneplés Budapesten, a Kossuth téren Magyarország lobogójának felvonásával és a tisztavatással kezdődik. Budán rendezik meg a mesterségek ünnepét, és ott mutatják be Magyarország tortáját. Bár délután a Szent István-bazilika körüli Szent Jobb-körmeneten részt vesznek a közjogi méltóságok is, az eseményen elsősorban a hívők tisztelegnek Magyarország fővédőszentje előtt. Az ünnepnapot az esti tűzijáték zárja.
Ezen az ünnepen adományozzák a legtöbb állami kitüntetést, köztük a Magyar Szent István-rendet. Magyarország legrangosabb elismerését elsőnek Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok vehette át 2013-ban.
Augusztus 22.
1864. A Genfi Egyezmény jóváhagyta a Nemzetközi Vöröskereszt létrejöttét.
1828. május 8-án született Henry Dunant svájci író, aki 1859-ben szemtanúja volt a Solferinó-i ütközet sebesültjei tragikus pusztulásának.
A kor legvéresebb harcának mondott csatája során több, mint 40 ezer sérült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn.
Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakítva a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken. Megszületett az eszme, amelyből a világ legnagyobb humanitárius szervezete nőtt ki a későbbiekben.
Az ütközet alapján felismerte, hogy az osztrák és francia áldozatok jelentős része azon sebesült katonák közül kerül ki, akik nem jutottak időben megfelelő elsősegélyhez, illetve orvosi ellátáshoz.
Elképzelése szerint olyan nemzetközi szervezetre van szükség, amely bármely hadviselő fél szempontjából semleges, ezért elvárható, hogy humanitárius és ingyenes ápolási szolgáltatásainak nyújtását egyik hadviselő fél se akadályozza meg vagy korlátozza. 1860-ban elkezdte létrehozni a Nemzetközi Vöröskereszt segélyszervezetét.
Ennek az elképzelésnek a valóra váltása az 1863-ban Genfben általa alapított Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság.
1929. Megtartották a Magyarok I. Világkongresszusát Budapesten
A Magyarok Világkongresszusa a legátfogóbb legitimitású magyar testület, amely 1929-ben alakult, és megtestesíti a Trianon után képviselet nélkül maradt egyetemes magyar népet. A Magyarok Világkongresszusa, annak második ülésén, 1938-ban életre hívta a Magyarok Világszövetségét, úgy, mint a Magyarok Világkongresszusának állandóan működő ügyvivő testületét. A Magyarok Világkongresszusa 1992-ben tartotta harmadik ülését, és azt követően négyévenként ülésezik. Határozatait a Magyarok Világszövetségének döntéshozó testületei kötelezően napirendjükre kell, hogy tűzzék, és elfogadó döntés esetén végre kell hajtaniuk. Határozatait a Magyarok Világkongresszusa a magyar állam számára megvalósítandó ajánlásoknak tekinti.
(Részletesebben: https://mvsz.info/?page_id=648)
Augusztus 23.
A rabszolga-kereskedelemről és annak eltörléséről való megemlékezés nemzetközi napja
Mielőtt erről a témáról beszélünk, először nézzük meg, hogy mit is jelent a rabszolga szó. A rabszolga olyan ember, akit megfosztottak személyes szabadságától, tárgyként kezelik, és mint ilyen, valaki másnak a tulajdona. – Írja a wikipedia.org.
Tehát egy olyan ember, akit megfosztottak minden emberi jogától. A rabszolgaság fogalma már az ókorban is ismert volt. Mindannyian ismerjük a Római Birodalom történelmét vagy a Perzsák hatalmas rabszolga seregét. Ugyanakkor már az ókorban is voltak kísérletek arra, hogy eltöröljék, vagy legalábbis felszabaduljanak a rabszolgaság alól az emberek. Jó példa erre Spartacus lázadása. Később a középkorban enyhült ez a "társadalmi helyzet", és létrejöttek a jobbágyok. Nekik már lehetett családjuk és saját földjük is, de még mindig nem voltak egyenrangú polgárok. Bár egyes népeknél pl. a Vikingek és más északi törzsek a 8. és 10. században is "foglalkoztak" jól fizető emberkereskedelemmel. Ugyancsak a földközi tenger térségében, ahol bőséges volt az utánpótlás afrikai rabszolgákból, tovább virágzott ez a fajta pénzszerzési ág. Majd mikor Kolumbusz felfedezte, és Amerigo Vespucci kikiáltotta az Újvilágnak nevezett kontinenst, az olcsó munkaerő utáni igény újra visszatért. A 16-17. században több mint 600 000 afrikai rabszolga került élve az amerikai spanyol gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak a nyomorúságos úton. 1791. augusztus 23.-án forradalom tört ki Haitiben. Fekete rabszolgák harcoltak a Francia Köztársaság ellen. 1804-ben Haiti végleg elnyerte függetlenségét. De más országokban még mindig folyt a rabszolgaság. 1865-ben az USA-ban a rabszolgaságot törvényen kívülre helyezték. Ugyanakkor a mai világban még mindig vannak olyan országok, akik a rabszolgatartás "hívei", vagy ahol egy diktátor uralkodik a nép fölött.
Felmerül a kérdés, hogy az emberek akkoriban Amerikában és most a keleti országokban ugyanezt tették volna-e, ha ismerik és elismerik az Emberi Jogokat. Vajon ugyanilyen kegyetlenséggel bántak volna a rabszolgákkal, ha tudomásuk van arról, hogy nekik és embertársaiknak ugyanolyan jogaik vannak, és egyiküknek sincs se több, se kevesebb? A válasz egyértelműen az, hogy NEM. Ezért bír elképesztő fontossággal, hogy megismertessük az emberekkel a jogaikat. A Fiatalok az Emberi Jogokért szervezete erre akarta felhívni a figyelmet, amikor is a Rabszolgaság Eltörlésének Nemzetközi napja alkalmából ENSZ Emberi Jogok Nyilatkozatát tartalmazó füzeteket osztott az Örs vezér téren.
Az Emberi Jogok Nyilatkozata egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ebben a 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat (az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat), amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Nem törvényerejű és így nem kötelez, de hatásosan lehet vele diplomáciai és erkölcsi nyomást gyakorolni kormányzatokra, és gyakran hivatkoznak is rá. A Guinness rekordok könyvében a nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma; eddig 508 nyelvre és nyelvjárásra fordították le.
A harminc cikk legfontosabb elemei:
- jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;
- jog a művelődéshez;
- jog a kulturális életben való részvételhez;
- jog a magántulajdonhoz;
- védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;
- a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;
- a vélemény és kifejezése szabadsága.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_emberi_jogok_egyetemes_nyilatkozata
1938. Debrecenben megrendezték az I. Református Világtalálkozót
Sok év után, amikor összeomlott a keleti blokk, felszabadultak az utódállamok, megnyíltak vagy legalábbis megkönnyebbedtek a határok, elsőként vált lehetővé a nagyobb találkozás. Sok évi elzártság után 1991-ben elemi erővel tört elő az akkor még valóságosan is igaz "határon túliakkal" való találkozás igénye, s az akkori lehetőségek között jó színvonalú találkozót rendeztek országszerte Magyar Reformátusok II. világtalálkozója címen (mert az első 1938-ban volt, jelezve ezzel is a folytonosságot) "Kezünk munkáját tedd állandóvá" szlogennel. S különösen nagy durranás volt a zánkai úttörőtábor területén megrendezett grandiózus ifjúsági találkozó, mely az első nagyobb ifjúsági rendezvény volt évtizedek óta.
A debreceni református Nagytemplom korabeli, 1938-as képeslapon (Forrás: Wikipedia)
Augusztus 24.
1988. Megszületett az első magyar lombikbébi. Reggel 7 óra 9 perckor a pécsi orvostudományi egyetemen meglátta a napvilágot az első magyar lombikbébi, egy 3850 grammos kislány, akit Zsuzsannának neveztek el . A módszer lényege az volt, hogy a méhtüszőből kiemelt érett petesejtet egyesítették a férfi spermiummal, utána mindjárt visszahelyezték a méhkürtbe. Az első "igazi" lombikbébi 1989-ben született Pécsett, amikor méhen kívül - in vitro, azaz lombikban - történt a megtermékenyítés: az embrió csírasejtet a sejtosztódást követően ültették be az anya testébe.
Megszületett az első lombikbébi a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján Forrás: library.hungaricana/DunantuliNaplo
(Forrás: www.ezenanapon.hu; www.vilagnapok.hu; Wikipedia, fotók: Google Képkereső)